Lumbális csigolyák száma
Az emberi gerincoszlop 24 egyedi csigolyából, keresztcsontból és a farkcsontból álló összetett struktúra.
A gerinc fő funkciója a gerincvelő védelme, a törzs mozgékonyságának biztosítása, valamint a teherviselés áthelyezése a fejről és törzsről a medencére. A flexibilis csigolyaközti porckorongok miatt a gerincoszlop egy hajlékony szerkezet, mely képes felfogni a rázkódást és vibrációt, mielőtt azok elérnék az agyat. A gerinc belső passzív stabilitását a porckorongok adják, valamint az ezeket körülvevő szalagos struktúrák, melyet kiegészít a gerinckörüli izomzat funkciója.
A gerinc négy régióra osztható: nyaki, háti, ágyéki és keresztcsonti régiókra. A nyaki és ágyéki szakasznak a legjelentősebb a klinikai vonatkozása lumbális csigolyák száma a leginkább teherviselők, a legmozgékonyabb elemei a gerincnek, s ennél fogva a trauma és a degeneratív elváltozások is ezeken a területeken a leggyakoribbak. A keresztcsonti és farkcsonti gerincszakasz kivételével a csigolyák egymással feszes ízületekkel kapcsolódnak, ebből eredendően az egyes csigolyák közti mozgásterjedelem kicsi, viszont a teljes gerinc mozgásterjedelme jelentős.
Ez a szerkezet — az izmokkal funkcionális egységet képezve — alkalmassá teszi a gerincet arra, hogy a test stabil tartóvázául szolgáljon, ugyanakkor mobilis is legyen elhajlás, saját hossztengelye körüli rotáció, rugalmasság.
A háti szakasz a mellkas integráns része s következésképpen a legmerevebb is. A keresztcsonti és farkcsonti csigolyák többnyire összecsontosodtak, a ízületi betegség futás alkotásában vesznek részt. A csigolyák Az első 24 csigolyát valódi vertebrae veareaz utolsó 9 — 11 nagymértékben módosult csigolyát álcsigolyáknak v.
Az atlas és az axis C1-C2 is nagyban eltér a valódi csigolyáktól, ezért külön említenénk.
A csigolyatest fő biomechanikai funkciója az, hogy viselje a gerinc nyomóterhelését, mely a test súlyából és az izmok által kifejtett erőkből következik. Ennek megfelelően a csigolyatest dimenziói növekednek a nyaki régiótól a lumbális felé. A csigolyatest felépítése az erősen porózus trabekuláris csontgerendák és a meglehetősen szilárd kortikális külső héj részt foglalja magába. A kortikális rész nagyon vékony csupán 0,5 mm.
A trabekuláris állomány viseli a függőleges nyomóterhelés legnagyobb részét, s a kortikális rész egy olyan erős struktúrát alkot, mely még inkább ellenáll a csavarásnak és a nyíró erőknek.
A valódi csigolyák közös tulajdonságai 1. Corpus vertebrae csigolyatest. Trabekularis csontállományból áll, melyet kívülről tömör, kortikalis réteg fed. Arcus vertebrae csigolyaív. Csigolyatest hátsó, oldalsó részéről eredő ívek, melyek hátul egyesülnek. Eredésénél, a haránt— és ízületi nyúlványok előtt egy bevágást mutat alul és lumbális csigolyák száma incisura vertebralis superior et inferior. Két csigolya közötti bevágások a csigolya közti lyukat foramen intervertebrale fogják közre.
E lyukak mérete változik mozgás közben 3. Processus transversus harántnyúlvány. A csigolyaív oldalsó részéről ered. Processus articularis superior et inferior.
A csigolyaív hátsó — oldalsó részéről erednek felfelé nagy ízületek lefelé a páros ízületi nyúlványok. Processus spinosus tövisnyúlvány. A csigolyaív hátsó részéről ered.
Formaen vertebrae csigolyalyuk. A csigolyatest és a csigolyaív fogják közre. A többi csigolyával a gerinccsatornát canalis vertebralis alkotják. A nyakcsigolyák sajátosságai 1. Kettő gyökérrel ered, közöttük fájó bicepsz és ízület lyuk a foramen transversarium ez specifikus a nyakcsigolyákra. A hetedik csigolya kivételével itt fut az arteria vertebralis, vénák és szimpatikus idegek. A harántnyúlványok két gumóra végződnek, a közöttük lévő vályúban lépnek elő a gerincvelői idegek.
Gumóban végződik, erősen kiemelkedik, ezért jól kitapintható tájékozódási pont. Tuberculum anterius et posterius. Az atlas fejgyám sajátosságai A C 1 nyakcsigolya 1.
A csigolyák számozása
Massa lateralis. Az atlas oldalsó része, mely előrefelé az arcus anteriorban, hátrafelé pedig az arcus posteriorban folytatódik.
A harántnyúlványok szélesebbek, mint a többi nyakcsigolyánál, ezért az a. Itt helyezkedik el a fovea articularis superior. Lumbális csigolyák száma a condylus occipitalis ízfelszíne, közös elliptoid ízfelszín részei. Arcus posterior. Hátulsó ív 3. Arcus anterior. Fovea dentalis.
A csontváz A csontváz Anatómiai szempontból a bernáthegyi és a csivava nem különböznek egymástól. Persze eltérőek a test arányai, más az izomzat felépítése és fejlettsége, ahogyan logikusan a csontozat vastagsága és hosszúsága sem egyforma. A fejformák eltérősége mutatja, hogy az arc- és az agykoponya arányai eltérőek, mégis, a kutyafajra jellemző formák mindegyiküknél felismerhetőek. A csontvázat három fő részre osztják fel.
A dens axis ízfelszíne. Sulcus arteriae vertebralis. A fov. Az axis sajátosságai A C 2 nyakcsigolya 1. Dens axis fognyúlvány. A csigolyatest felfelé a fognyúlványba megy át.
Csontos szerkezet
Elől az atlas fovea dentisével ízesül. Hátul az atlas arcus anteriorját áthidaló szalaghoz ligamentum transversum ízesül. Facies articularis superior. Háztetőszerűen lejtő ízfelszínek a dens axis két oldalán. Az atlas fov.
- Boka ligamentum repedés kezelése
- Coxarthrosis deformáló artrózis hogyan kezelhető
- Gyermekek számára ízületi fájdalmak esetén
- A GERINC FELÉPÍTÉSE ÉS MÜKÖDÉSE, Lumbális csigolyák száma
- Gerinc felépítése - bembomotor.hu
- Az 5 ágyéki csigolya Az ágyéki csigolyák a gerinc caudalis csigolyái.
A felső két nyakcsigolya nem képez foramen intervertebralét,a 2. Hátcsigolyák sajátosságai 1.
Izületek, szalagok, porckorongok és az izomzat
Fovea costalis transversalis. A harántnyúlvány gumós végén, elől lévő ízfelszín, a bordatestek ízesülésére. A csigolyatest két oldalán, felül és alul a bordafejek ízesülésére 1, 11, 12 csigolya kivételével.
X A processus transversuson látható nyúlványok és ízesülések: 1. Processus mamillaris. A processus articularis superior hátsó felszínén lévő nyúlvány. Processus accessorius. A harántnyúlvány maradványa. Processus costarius. X Keresztcsont os sacrum és farkcsont os coccygis A sacrum öt keresztcsonti csigolya összecsontosodásából keletkezett, elgörbült ék formájú, a gerincnek a medencéhez csatlakozó része.
Hozzá alulról csatlakozik a farkcsont, mely négy — hat csökevényes csigolya. Közülük az első némileg hasonlít egy csigolyához, különálló is lehet. A többi csökevényes, kocka vagy téglatest alakú. A keresztcsont elülső felszíne: 1. Basis ossis sacri. Itt ízesül az ötödik ágyékcsigolyával. Facies auricularis.
Ágyéki csigolya - bembomotor.hu
Itt ízesül a medencecsonttal. Foramina sacralia pelvina. Két oldalon négy — négy.
Linae transversae. Összecsontosodás helyét jelzik. A hátsó felszín: 1. Crista sacralis mediana.
Az emberi csigolyák száma
A proc. Crista sacralis medialis. Crista sacralis lateralis. Foramina sacralia dorsalia. Az előző kettő között. Hiatus canalis sacralis. A gerinccsatorna alsó bejárata. Cornu sacrale. Az előző két oldalán elhelyezkedő nyúlványok. Összeköttetések Synchondrosis porcos a két csigolya discus és a kétoldali kisízületek között. A csigolya üvegporcos zárólemeze véglemeze alkotja a két csigolya közötti porckorong valamint a csigolyatest szivacsos állománya lumbális csigolyák száma határt.
A zárólemez egyik legfőbb funkciója, hogy megakadályozza a porckorong betüremkedését a csigolyatestbe, és hogy egyenletesen megossza a csigolyatestre irányuló terhelést. Sűrű porcrétegével a véglemez félig áteresztő membránként is szolgál, mely lehetővé teszi a porckorong táplálását diffúzió lumbális csigolyák száma csigolya szivacsos állományából.
A discus intervertebralis a csigolyatestek között teremt folytonos, rugalmas összeköttetést, felül és alul üvegporc választja el azoktól. Belső magja, a nucleus pulposus kocsonyás állagú, a magot kívülről a rostporcos anulus fibrosus borítja.
Lumbális csigolyák száma porckorong a test legnagyobb érhálózat nélküli heterogén morfológiájú speciális struktúrájú eleme. Az anulust jellemzi, hogy képes vizet megkötni és ezáltal megduzzadni.
A betegek kötelezettségei és jogai A gerinc anatómiája A gerinc spina csigolyákból vertebra épül fel; 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki csigolyából, továbbá a kereszt sacrum - és farokcsontból coccygeumamik további csigolyák összecsontosodott egységei. A gerinc anatómiájának, funkciójának megértését segítik a következő tények: A gerinc fejünket és a nagy terhet viselő felső testfelünket köti össze gyakorlatilag folyamatos terhelés alatt álló és ülő helyzetben is az alsó végtagjainkkal, miközben stabil csontos támasztékot ad a légző mozgásokhoz, illetve a hasizmoknak. Az emberré válás és a felegyenesedés során a gerincet terhelő tengelyirányú erő megsokszorozódott.
A rostos gyűrű lemezes felépítésű, mely különálló, koncentrikus rostos rétegből áll, egymást radier irányban keresztbe szövő rostokkal. A rostok irányultsága változik, így a gyűrű mechanikai tulajdonságaiban régiónként variáció található. A porckorongot az összenyomás, hajlítás és csavarás összetett lumbális csigolyák száma terheli. Az egészséges porckorongban az axiális függőleges irányú terheléseket a gél állapotú mag hidrosztatikus összenyomása viseli, s ennek ellenáll a külső rostos gyűrűben keletkező feszültség, mely egy pneumatikus kerékhez vagy vizes ballonhoz is hasonlítható.
A porckorong a reá nehezedő a nyomást egyenletesen osztja el a csigolyatestek felszínén. Utóbbi Pascal törvényéből vezethető le, miszerint a folyadékban a nyomás minden irányban egyenletesen terjed, bármilyen helyzetben is van egy csigolya, az alatta levő porckorong anulus fibrosusán és így a csigolyatesten is a nyomás egyenletesen oszlik el.
A lumbális csigolyák száma előrehaladtával a mag víztartalma csökken, melynek a következtében a porckorong rugalmassága is csökken, és a nyomás egyenlőtlenül tevődik át csigolyatestre. A porckorongok tápanyagellátása a szomszédos üvegporcokon keresztüli diffúzióval történik. A porckorongok a gerinc hosszának negyedét teszik ki. A napközbeni terhelés hatására dehidrálódnak és éjszaka az erőhatás megszűntével rehidratálódnak. A napi folyadékcsere jelentős fontosságú a porckorong tápanyagellátásában.
A C1 és C2 csigolyák között nincs discus.
Discopathia vagy polydiscopathia?
Csigolyák közötti kisízületek zygapophysalis ízületek Az íznyúlványok között jönnek létre a csigolyák közti kisízületek, melyeknek elsősorban a gerinc különböző irányú mozgásaiban van szerepe. A nyaki régióban speciális uncovertebrális ízületek vagy Luschka-ízületek fejlődtek ki, melyek az egyik csigolyatest és az alatta levő csigolyaív bázisai között helyezkednek el. Nem valódi ízületek, de ízületre utaló jegyeket mutatnak. A porckorongok másodlagos hasadásaiból keletkeznek a mozgások okozta erőbehatások hatására s 10—20 éves kor között jelennek meg.
Szerepük jelentős a nyaki régió degeneratív elváltozásainak kialakulásában.
