A csontokat összekötő szalagok károsodása
A csigolyacsúszást spondylolisthesisnek nevezzük, mely bármelyik gerincszakaszt nyak, hát, ágyék érintheti és különböző okai lehetnek. Mi lehet az oka a csigolyacsúszásnak? Leggyakrabban fejlődési zavar főként az ágyéki szakaszonilletve a csigolyákat összekötő elemek kopása, elhasználódása következtében fellépő instabilitás állhat a probléma hátterében.
Ezeken kívül törés, ficam, gyulladás melynek oka lehet fertőzés és immunrendszeri zavardaganatos elváltozások is eredményezhetnek csigolyacsúszást. Mely gerincszakaszon a leggyakoribb a csigolyacsúszás? Az ágyéki gerincszakaszon. Így az alábbiakban elsősorban az ágyéki szakasz mely a derék része csigolyacsúszásairól írok.
A háti csigolyákon nem jellemző sem az említett fejlődési zavarból, sem az elhasználódásból fakadó csigolyacsúszás. A nyaki szakaszon fellépő elhasználódás vagy fejlődési rendellenesség eredményeként kialakult csigolyacsúszás műtéti kezelése az esetek döntő többségében megfelel a nyaki porckorongsérvnél ismertetett stabilizációs műtétnél leírtakkal lásd porckorongsérv.
Más esetekben hátsó nyaki feltárásból, a csigolya visszahúzásával, azaz repozíciójával és valamilyen implantátum rendszerrel való stabilizálással oldható meg a szituáció.
Időnként, a bonyolultabb eseteknél szükség lehet elülső és hátsó feltárás és rögzítés is. Milyen eredetű lehet leggyakrabban a csigolyacsúszás? Fejlődési zavarból adódó csigolyacsúszás Fejlődési zavar esetén legtöbbször ízületi fájdalom izomfáradtság van szó, hogy szemben a normális a csontokat összekötő szalagok károsodása, amikor a csigolyák szerkezete több csontosodási magból egymás felé növekedve alakul ki, végül egy egészet alkotva, kóros folyamatként az egymás felé növekvő részek végül nem nőnek össze.
Főoldal » Betegségek » Sérülések és mozgásszervi betegségek » Sérülések és elváltozások, testtájanként részletesen » Háti, ágyéki gerinc sérülései, gerincpanaszok » A Bechterew-kór műtéti kezelése A Bechterew-kór főleg a gerinc kisízületeiben, a keresztcsont és az ülőcsont közötti ízületekben sacroiliacalis ízületek zajló, ismeretlen eredetű gyulladásos betegség.
A csigolya testből hátrafelé eredő csigolya ív egy vagy két oldalán folytonossági hiány marad vissza, vagy túl alulfejlett marad az ív és később eltörik. Ez esetben a csigolyaív nagyobb része az alatta levő csigolyával, míg a test és az ív kisebb része a felette levő csigolyával kapcsolódik össze.
Ezt lényegében úgy lehet elképzelni, hogy a különálló csigolyaív a medence felőli csontokkal alkot egy csoportot, míg a test az azon ülő gerinccel.
De vajon nem tévedés a koponya ízületeiről beszélni, mikor a koponya egyetlen, bonyolult csontnak látszik? A csontozat a szervezet belső vázát képezi. Az ízületek számával viszont nem nagyon foglalkoztak. Számításaim szerint a koponyában 34 ízület fogja össze a csontokat.
A csigolyatest előre tud csúszni, a rajta levő egész gerincoszloppal. A csigolya ív folytonossági hiányát spondylolysisnek hívjuk.
- Csigolyacsúszás, fúzió - Dr. Kővári Viktor Zsolt
- A mozgásrendszer működése és alkalmazkodóképessége A csontokat összekötő szalagok károsodását hívják, Funkcionális anatómia I.
- A bokaficam okozta panaszok súlyossága attól függ, hogy a boka szalagjai milyen mértékben húzódtak meg, vagy szakadtak el.
- Fájó húzó fájdalom a csípőízületben
- A csontokat összekötő szalagok károsodását hívják, Térdszalag-sérülések - FájdalomKözpont
- Ízületi fájdalomcsillapító kezek
A csigolya elmozdulás mértéke egyénenként változó lehet, illetve lehet stagnáló, vagy a csigolya csúszhat progresszíven előre. Az állapot alakulását több tényező befolyásolja. Az említett fejlődési zavarból származó csigolyacsúszás mindig előrefelé történik. Spondylolisthesis Kopás, elhasználódás degeneratio talaján kialakuló csigolyacsúszás A kopás, elhasználódás talaján kialakult csigolyacsúszáshoz az adott csigolyákat összekapcsoló porckorong, szalag és a kisízületeket ölelő tokrendszer károsodása vezet.
Ez esetben a csigolya csúszhat előre és hátrafelé is, illetve oldalra is gerincferdülést eredményezve. Tünetek A két folyamat közt lényeges különbség van a csigolyák előre csúszásának eredményét tekintve. Ezekből adódik, fedezetlen ízületi kezelés az előbbi esetben a gerinccsatornában hosszában futó idegképletek nem szorulnak meg, míg utóbbiban igen.
Előbbinél vezető tünet a derékfájdalom, míg utóbbiban a derékfájdalom mellett a gerinccsatorna beszűkülése miatt az idegek megszorulásából funkciózavar léphet fel, leggyakrabban lábakba lesugárzó fájdalom és alsó végtagi zsibbadás képében.
Igen súlyos esetben a megszorult idegrostok által beidegzett izmok a csontokat összekötő szalagok károsodása, illetve vizelet- székletürítési nehezítettség, képtelenség is kialakulhat.
Csigolyacsúszás esetén a gerinccsatorna alakulása Első képen a gerinccsatorna alakulásának sematikus ábrája látható ép csigolyaív esetén, ha a felül levő csigolya megcsúszik, az alatta levőn itt a fekete gyűrű az egyik, míg a kék a másik csigolya által alkotott gerinccsatorna reprezentációja. A második képen a csigolyaív folytonosságának hiánya esetén történő csigolyacsúszás esete látható a kék a csigolyatestet és az ahhoz tartozó csigolya ívrészletet, míg a fekete a maradék, külön álló csigolyaívrészletet reprezentálja.
Spondylolysis talaján történő és degeneratív alapú csúszás Az a MRI oldalképen spondylolysissel társuló csigolyacsúszás látható, ahol a nyíl a feltáguló gerinccsatornára mutat. Mindkét típusú csigolyacsúszás esetén a csúszó csigolya és az alatta levő csigolya közti oldalcsatornában, melyet gyökcsatornának nevezünk foramen intervertebralekialakulhat oly mértékű szűkület, mely az oldalcsatornán áthaladó ideggyök megszorulásához és annak működési zavarához vezethet.
Erre az jellemző, hogy a megszoruló ideg mentén a végtagba fájdalom sugározhat ki, illetve a bőrellátási területén zsibbadás léphet fel, súlyosabb esetben a beidegzett izmok is elgyengülhetnek, alsó végtagi a csontokat összekötő szalagok károsodása eredményezvén.
A csontokat összekötő szalagok károsodását hívják, Funkcionális anatómia I.
Gyökcsatornaszűkület Kék nyíl mutat az ágyéki 4. Mindkét típus lehet stabil és instabil. Instabil esetek általában jelentős derékfájdalommal járnak. Amennyiben nem tudja a páciens kitartó tornával stabilizálni a gerincét az instabil szakaszt áthidaló izmokkal, úgy az instabiliásból fakadó fájdalom miatt hosszútávon műtéti ellátásra van szükség.
Az ágyéki gerinccsatorna szűkületből, illetve ágyéki szakaszon az oldalcsatorna szűkületből származó, idegrendszeri károsodásból fakadó tünetek, panaszok tekintetében lásd gerinccsatornaszűkület és gyökcsatornaszűkület fejezeteket. Diagnosztika A korszerű diagnosztika elemeit az ágyéki gerincszakasz mágneses rezonancia, azaz MRI Magnetic Resonance Imaging képalkotása, statikus és dinamikus, több irányú röntgenfelvételek és szükség szerint kiegészítő CT computed tomography vizsgálata képezik elsősorban.
Ezekhez társulhat az idegek működését értékelő elektrofiziológiai vizsgálatok, mint az EMG elektromyographiaENG elektroneurographia.
Az elektrofiziológiai vizsgálatok tulajdonképpen az idegrendszer főbb elemeinek az ingerület átvezetési képességeit mérik. Továbbá segíthet a pontosabb probléma meghatározásban az ideggyökök, vagy csigolyákat összekapcsoló kis ízületek érzéstelenítése szúrással, amit helyi blokád injekciónak nevezünk.
Gerinccsatorna-szűkület
Az ilyen szúrások eredménye azt jelzi, hogy a probléma létrehozásában az érzéstelenített anatómiai képlet részt vesz-e.
Terápia Az orvosi gélek ízületi fájdalmakhoz csigolya fejlődési zavara esetén, ívfolytonossági hiány mellett bekövetkezett csigolyacsúszásnál a terápia fő célja az ágyéki gerincszakasz stabilizálása, illetve a megfelelő gerincegyensúly, következményesen a megfelelő testtartás kialakítása. Ennek oka az, hogy az instabil gerincszakasz tekintetében a nem sebészi úton érdemben befolyásolható egyetlen dolog az áthidaló izomzat és a helyes tartást kialakító izmok megfelelő edzettségének és egymáshoz képest megfelelő egyensúlyának kialakítása.
Ugyanis az instabilitást okozó, károsodott gerincet alkotó a csontokat összekötő szalagok károsodása csont, szalag, porckorong, ízületek nem hozhatók helyre, nem köthetők össze műtét nélkül. Így magától értetődő, hogy a terápia alfája és omegája a gyógytorna, mely kiegészíthető egyéb edzésekkel, mint pl. TRX, pilates, stb. Egyebekben a nem sebészi kezelések szinte teljes tárháza felvonultatható a tünetek enyhítésére.
A gerinc elhasználódásából fakadó csigolyacsúszások esetén, ha azok instabilitással járnak, szintén a stabilizáló izmok edzése az elsődleges terápia és természetesen a ízületi gyulladások ujjain kezelések részeként felsorakoztatható a konzervatív azaz nem sebészi kezelések teljes tárháza. Sajnos egyik esetben sem oki a terápia. Mikor van szükség a spondylolisthesis műtéti megoldására? Műtéti kezelés egyrészt akkor jön szóba, ha nem sebészi kezeléssel dacoló, a hétköznapi életvitelt megkeserítő, nehezen, vagy nem viselhető fájdalmakat akár helyi, tehát derék, akár végtagba húzódó okoz a csigolyacsúszás.
Másrészt, ha az idegek megszorulásából származó jelentős funkciókiesés lép fel az adott ideg által ellátott izom erejének jelentős csökkenése, vizelet- székletürítési zavar, férfiaknál impotencia. Ha a funkciócsökkenésből adódó panaszok hirtelen lépnek fel, akkor a műtét sürgős jellegűvé válik. Azokban az esetekben, ahol a csigolyacsúszás stabil elsősorban ez degeneratív alapú csúszások esetén fordul elő, szemben a fejlődési zavaron alapulóval és a csigolyacsúszásból fakadó másodlagos gerinccsatornaszűkület eredményeként kialakult idegmegszorulás tünetei dominálnak és nem a derékfájdalom, elégséges lehet a gerinccsatorna feltágítása stabilizáció nélkül lásd gerinccsatornaszűkület.
Elég csak a megcsúszott csigolyát és az alatta levőt összefogni stabilizációs műtétnél? Sok esetben elég, viszont sok esetben nem. Számos paramétert kell figyelembe venni egy stabilizációs műtét megtervezésénél. Egyrészt lehet, hogy a tüneteket, panaszokat nem egy szegmens zavara, azaz nem csak két csigolya kapcsolatának problémája okozza, hanem több csigolya közti a csontokat összekötő szalagok károsodása eltérés.
Ilyen esetekben nem is lehet mindig önállóan, helyi problémaként kezelni az elváltozást. Tehát számos helyzetben szükség lehet kettőnél több csigolya összekapcsolására, fúzionálására összenövesztéséreszükség szerint több magasságban való idegelem felszabadításával együtt. Műtéti technikák A műtéti beavatkozások célja a gerinc stabilizálása, illetve az idegelemek felszabadítása.
A stabilizálás végső célja, hogy lehetőség szerint az összekötött csigolyák összenőjenek, azaz fúzionáljanak. Az elváltozás súlyosságától eltérően különböző műtéti behatolásokra és különféle implantátumokra lehet szükség. Bizonyos esetekben többféle módon is elérhetőek az említett célok.
A legelterjedtebb technikákat mutatom be, melyek zömét a munkám során rutinszerűen én is alkalmazom. A leggyakrabban alkalmazott stabilizációs technika lényege, hogy egyrészt csavarok kerülnek hátulról bevezetésre azokba a csigolyákba, melyek közt az instabilitás létrejött, a csavarokat pedig rudakkal fogjuk össze.
A megcsúszott csigolyát szükség és lehetőség szerint visszahúzzuk az eredeti helyére erre nincs mindig szükség. Másrészt a porckorong eltávolításra kerül és helyére csont, vagy műcsont kerül, valamint egy csonttal, műcsonttal tömött távtartót ékelünk.
Így stabilitást hozunk létre a csigolyatestek között elől és egyúttal megakadályozzuk azt, hogy a felső csigolya leüljön az alsóra. Így elkerülhető, hogy megsüllyedés miatt beszűküljenek a csigolyák közti oldalsó gyökcsatornák, ahol az idegek áthaladnak. Sőt azokban az esetekben, ahol a csigolya már megsüllyedt a porckorong tönkremenetele miatt lehetőség van annak megemelésére is ezekkel a távtartókkal.
A távtartók segítségül lehetnek abban is, hogy korrigáljuk az ágyéki gerincszakasz ívét akár oldalból, akár szemből tekintve. Tehát gerincferdülés korrekciójára is alkalmazhatók a csigolya közti távtartók. Harmadrészt megteremtjük annak a lehetőségét, hogy a csigolyák összecsontosodjanak, mely záloga az abszolút stabilitásnak. Az nevezéktana az ágyéki gerincet rögzítő műtéteknek angol neveikből fakadó mozaikszavakból adódik. A csontokat összekötő szalagok károsodása ágyéki gerincszakaszt több irányból fel lehet tárni.
Az alábbi ábra összesíti a feltárási irányokat, alább pedig kifejtésre kerülnek a különböző technikák. A képen egy hanyatt fekvő ember törzsének keresztmetszeti képe látható melyre talp felől tekintünkmelyen a nyilak mutatnak a gerincre. A nyilak mellett olvashatóak a különböző rövidítéssel illetett feltárási és fúziós technikák.
B képen jobbról elölről látjuk az ágyéki gerincszakaszt, előtte a nagy erekkel, két oldalt a rajta fekvő izomzattal és a nyilak szintén a behatolási irányokat jelölik. PLIF, TLIF A klasszikus, illetve standardnak nevezhető behatolás hátulról történik középvonalas bőrmetszésből, az izomzat két oldalon való leválasztásával, így tárva fel a gerincet hátulról.
Ebből a feltárásból is lényegében kétféle képen lehet tovább haladni az implantációt és az idegelemek felszabadítását tekintve.
Csigolyacsúszás, fúzió
Kiemelendő: hogy mindkét technika az idegelemek direkt felszabadításával társul, azaz a sebész szemkontrollja mellett kerülnek az ideggyökök, valamint az idegrostokat tartalmazó kemény agyhártya, a durazsák felszabadításra.
Ez esetben a hátsó csigolya közti fúzió során, a gerinccsatorna mindkét oldalról feltárásra kerül kisebb ablakokból, vagy a porckorongot határól felső csigolya ívének elvételéből laminectomiának hívjuk a gerinccsatorna hátulról teljesen felnyitásra kerül mivel a csigolyaív határolja a gerinccsatornát hátulról. Ezt követően a porckorong hátsó falának kétoldali megnyitásából, a porckorong eltávolítása után, annak helyére mindkét oldalról egy-egy csigolyaközti távtartó kerül beültetésre.
E technika során a csigolyákat hátul összekötő ízületek részleges, vagy teljes elvétele történik meg. Ez a technika végezhető hagyományos standard módon nyíltan és minimál invazív úton is. Balról jobbara haladva a hátsó nyílt feltárásból a gerinc feltárt állapota látható, majd a harántmetszeti képeken a porckorong eltávolításának folyamata, a két csigolya közti tér fúzióra, azaz a két csigolya összenövesztésére való előkészítésének folyamata látható.
A felső sorban az 5. A legutolsó ábrán pedig a végállapot látható. A felső sorban, mely a hagyományos nyílt feltárást mutatja, jól látható, hogy a csontokat összekötő szalagok károsodása gerincről az izomzat mindkét oldalon leválasztásra került hátulról.
Bálint Anita, reumatológus Gerinccsatorna-szűkületről stenosis canalis spinalis akkor beszélünk, ha a gerincoszlop csigolyái által alkotott csontos csatorna melyben a gerincvelő helyezkedik el átmérője lecsökken.
Az alsó ábrasoron pedig egy kis nyíláson át, egy cső szerű feltáró rendszeren keresztül történik a beavatkozás az izomzat érdemi leválasztása nélkül, minimál invazív módon! PLIF sematikus ábra térben A PLIF műtétet sematikusan bemutató ábrasoron követhető, hogy a károsodott porckorong mögött a csigolyaív eltávolítása után a gerinccsatorna hátulról nyitottá válik. A porckorong eltávolítása után pedig annak helyére mindkét oldalról egy-egy távtartó kerül beültetésre.
A károsodott porckorongot közre fogó csigolyákba pedig csavarok kerülnek hátulról, melyek mindkét oldalon egy-egy rúddal kerülnek összekötésre.
Az ábra bal alsó sarkában egy harántmetszeti kép látható, melyen a két egymás mellé berakott csigolyaközti távtartó figyelhető meg. PLIF műtét előtti és utáni képanyag Az a MRI harántmetszeti képen piros jelöli a beszűkült gerinccsatornát, a szűkült területre nyíl mutat. Mivel eleve tervezett a kétoldali gerinccsatorna nyitás, így a gerinccsatorna keresztmetszetben könnyen, teljesen feltágítható. Amennyiben két oldali az oldalcsatornák szűkülete, úgy a kisízületek mindkét oldali elvételével ezek az oldalcsatornák is könnyen feltágíthatók mivel azok hátsó fala kerül elvételre.
A csontokat összekötő szalagok károsodását hívják
A porckorong teljes eltávolítása elvégezhető, így nagy csontos felület biztosítható a két csigolyatest közti összenövéséhez. Minimál invazív módon is végezhető lásd minimál invazív műtétek. Hátrány: A gerinc hátsó elemei megbontásra kerülnek, az izomzat standard feltárásnál teljesen, míg minimál invazív technikánál alig kerül leválasztásra a gerincről. A kétoldali gerinccsatorna nyitás tovább tart, mint az egy oldali TLIFmely kifejezetten jelentős, ha minimál invazív módon szeretnénk a műtétet elvégezni.
A hátsó természetes anatómiai struktúrák nem csak egy oldalon kerülnek megbontásra, mint a TLIF-nél, hanem mindkét oldalon.
A Bechterew-kór műtéti kezelése
A kétoldalon való porckorongnyitás, idegelem közti tevékenykedés, távtartó behelyezés dupla mértékű rizikót jelent az egyoldali beavatkozáshoz képest TLIF az idegelemek sérülését tekintve. Direkt idegelem felszabadításnál az idegelemek és az idegrostokat ölelő kemény agyhártya durazsák sérülhet.
TLIF esetében a gyökcsatornán foramen intervertebrale át kerül behelyezésre a csigolya közti távtartó. Ezzel a technikával csak az egyik oldali kisízület eltávolítása jár, míg az ellenoldali megmarad.
Ez a technika is végezhető hagyományosan nyílt módon és minimál invazív úton is. A minimál invazív TLIF során az izomzat lénygében nem kerül leválasztásra a gerincről. Ez úgy érhető el, hogy elsőnek az egyik, vagy mindkét oldalon szükség szerint egy célzó drótra fűzhető, hüvelyes tágító és feltáró rendszer kerül bevezetésre az izmon keresztül. Ezt követően a mini feltárást nyújtó feltárón keresztül végezzük el az idegelemek felszabadítását, a porckorong eltávolítását és helyére a távtartó ékelését.
A csavarok pedig ugyan ezen a mini feltárás nyílásán keresztül kerülnek bevezetésre az egyik oldalon, a másikon pedig, ha volt mini feltárás, akkor azon át, ha nem akkor mini bőr és izom metszésekből tudjuk bevezetni a csavarokat utóbbit bőrön keresztüli, azaz percutan technikának hívjuk.
